Szerkesztő:Gyantusz/Görögország a második világháborúban
From Wikipedia, the free encyclopedia
Görögország második világháborúbani aktív részvétele 1940. október 28-án kezdődött, amikor az Olasz Királyság hadat üzent a Görög Királyságnak és Mussolini kikülönített hadereje, amely immár másfél éve állomásozott az annektált Albániában, megkezdte megszállását. A hajnali olasz támadással kezdetét vette a görög–olasz háború. A görög hadsereg képes volt megállítani az inváziót, illetve időlegesen még ki is vetette az olasz csapatokat albán területekre. A sikeres védekező hadjáratot azonban német intervenció követte. A Harmadik Birodalom 1941. április 6-án egyidejűleg kezdeményezett támadást Jugoszlávia és Görögország ellen, melyet be is fejezett kevesebb mint egy hónapon belül, annak ellenére, hogy a britek egy expedíciós hadereje is segítette a görög csapatokat. Görögország megszállása májusban befejeződött Kréta megszállásával, noha a német ejtőernyős csapatok (Fallschirmjäger) itt olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy a német hadvezetés elkerült minden jelentős, nagyméretű légidesszant hadművelet tervezését a háború további szakaszaiban. Egyes történészek szerint a német balkáni hadműveletek jelentősen befolyásolták a Barbarossa hadművelet sikeres kivitelezését és az 1941 telén Moszkva bevételére tett kísérleteket is.
Görögország megszállásában nem csak német, hanem olasz és bolgár csapatok is részt vettek, mi alatt a görög király, II. György, és autoriter kormánya először Krétára, majd annak megszállása után Egyiptomba menekült, brit segítséggel.[* 1] A megszállt területeket ez a három ország tartotta fegyveres ellenőrzése alatt, létrehozva egy bábállamot, Hellén Állam (Ελληνική Πολιτεία; Elliniki Politeia) néven, valamint az olasz protektorátus alatt álló Pindoszi Fejedelemség és Macedón Vajdaság nevű autonóm aromán–macedón államalakulatot. Az olasz felügyeletet 1943 júliusától a bolgár és német csapatok vették át. Az első fegyveres ellenállásra még ebben az 1941-es évben, már nyáron sor került, melyet a tengelycsapatok elfojtottak, azonban az ellenállási mozgalmak tovább szerveződtek és 1942-től egyre nagyobb szervezettségben tevékenykedtek. A német csapatok lekötődése és fogyatkozása a keleti és az észak-afrikai, majd a szicíliai és az olasz frontokon jótékonyan hatott az ellenállás szervezettebbé tételére, az 1944-es évben már kis hegyvidéki területeket sikerült a tengelycsapatok ellenőrzése alól mentesítenie a helyi ellenállóknak. Ettől függetlenül azonban a csoportok eltérő politikai nézetei közötti különbségek is egyre erősödtek, felszínre kerültek, hatalmi harcok kezdtek kibontakozni közöttük is már 1943 végén, ami 1944 tavaszán is folytatódott. A száműzetésbe kényszerült görög kormány szintén saját fegyveres erőt toborzott, ami végigharcolta a britek oldalán a közel-keleti, észak-afrikai és olaszországi hadjáratokat. A görög haditengerészet és kereskedelmi flotta aktív részvétele a szövetséges hadmozdulatokban szintén jelentős szerepet kapott, kiemelt jelentőségűnek számított.
A görög földterületek felszabadulása 1944 októberéig váratott magára. Ekkor ugyanis, a román Mihály király augusztus végi puccsával és a kelet-kárpátoki, majd a kelet-balkáni szovjet hadműveletek hatására a tengely alakulatait fokozatosan kivonta ebből a térségből, azonban a német helyőrségek folytatták a fegyveres ellenállást az Égei-tengeri szigeteken egészen a háború végéig. A tengelycsapatokat brit és görög alakulatok szorították ki az országból. Az ország ezt követően romokban hevert, gazdasága és infrastruktúrája úgyszintén. A megszállás alatt több mint 400 000 ember halt meg, vagy tűnt el és az ország zsidó lakossága majdnem teljesen megsemmisítésre került a holokausztban. A háborút követően a britek és amerikaiak által támogatott új, konzervatív kormányzat és a baloldali gerillák között 1946-ban polgárháború újúlt ki, amely 4 éven át dúlta az országot és 1949-ben befejeződött. A polgárháború alatt több ezren Magyarországra emigráltak és állami segítséggel itt is telepedtek le.[* 2]
Bővebben: Görög polgárháború |