536-os globális lehűlés
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 536-os globális lehűlés az átlaghőmérséklet hirtelen visszaesése volt, elsősorban az északi féltekén, amely i. sz. 536-ban kezdődött és nagyjából 560-ig tartott. Oka valószínűleg legalább három, egymást követő nagy vulkánkitörés volt, amelyek hatalmas mennyiségű hamut és szulfáttartalmú aeroszolt lövelltek az atmoszférába, elnyelve ezzel a földfelszínt érő napsugárzás egy részét. Az első kitörésre 535 végén vagy 536 elején került sor. A bizánci és kínai krónikások elhomályosult napról, száraz ködről, szokatlanul alacsony nyári hőmérsékletről és alacsony termésről adtak hírt. 536 nyarán az átlaghőmérséklet 2,5 °C-kal maradhatott el az azt megelőző évekétől. A fokozatosan normalizálódó éghajlatot 539/540-ben újabb vulkánkitörés hűtötte le, becslések szerint 2,7 °C-kal.[1] Egyes bizonyítékok szerint a hűvös időszakot 547-ben egy harmadik kitörés nyújtotta meg. Ez a "kora középkori kis jégkorszak" éhínséget hozott magával és a Földközi-tenger vidékének lakosságát ezenfelül az első jelentős pestisjárvány, valamint az elhúzódó itáliai gót háború is sújtotta.[2] Mindezen események alapján Michael McCormick történész szerint 536 volt a világtörténelem legrosszabb korszakának kezdete vagy annak a legrosszabb éve.[3]