Dél-Amerika földrajza
From Wikipedia, the free encyclopedia
Dél-Amerika földrajza sokféle régiót és éghajlatot ölel fel. Földrajzilag Dél-Amerikát általában az amerikai kontinens déli részét alkotó kontinensnek tekintik, melyek a Kolumbia–Panama határtól délre és keletre, egyesek szerint pedig a Panama-csatornától délre és keletre eső részek. Dél- és Észak-Amerikát néha egyetlen kontinensnek vagy szuperkontinensnek, míg az alkotórészeket ritkán szubkontinenseknek tekintik.
Dél-Amerika Észak-Amerikához geológiai értelemben a Panama-folyosó mintegy 3 millió évvel ezelőtti kialakulásával csatlakozott, a Nagy-Amerika-összeköttetést eredményezve. Az Andok, amely szintén egy viszonylag fiatal és szeizmikusan nyugtalan hegység, a kontinens nyugati szélén húzódik; az északi Andoktól keletre fekvő terület nagyrészt trópusi esőerdő, a hatalmas Amazonas-medence. A kontinens szárazabb területeket is tartalmaz, mint például Kelet-Patagónia és a rendkívül száraz Atacama-sivatag.
A dél-amerikai kontinens több szigetet is magában foglal, amelyek többsége a kontinens országaihoz tartozik. A karibi területeket Észak-Amerikával együtt csoportosítják. A Karib-tengerrel határos dél-amerikai országok - Kolumbia és Venezuela - Karibi Dél-Amerika néven is ismertek.