Dieppe-i rajtaütés
partraszálló hadművelet a második világháborúban / From Wikipedia, the free encyclopedia
A dieppe-i rajtaütés („Jubileum" hadművelet) a második világháborúban, 1942. augusztus 19-én a szövetségesek partraszálló hadművelete volt Dieppe-nél, támadás az Atlanti fal egyik megerősített kikötője ellen. A fő roham hat órán át tartott és teljes kudarcba fulladt; az erős német védelem súlyos veszteségeket okozott a támadóknak és a szövetséges parancsnokságnak ki kellett adni a visszavonulási parancsot.
„Jubileum" hadművelet | |||
II. világháború | |||
A dieppe-i partszakasz közvetlenül az 1942. augusztus 19-i rajtaütés után. Előtérben egy Daimler Dingo páncélautó. | |||
Dátum | 1942. augusztus 19. | ||
Helyszín | Dieppe, Franciaország | ||
Eredmény | Német harcászati győzelem | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Haderők | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Veszteségek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Dieppe-i rajtaütés témájú médiaállományokat. |
A támadást több mint 6000, túlnyomórészt kanadai gyalogos hajtotta végre, akiket kanadai harckocsizók, a Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) és Brit Királyi Légierő (RAF) egységei támogattak.
A támadás célja a kikötő rövid ideig tartó elfoglalása, védelmi létesítményeinek lerombolása, hírszerzési adatok gyűjtése és általában a szövetségesek harci moráljának javítása volt; egyúttal demonstrálni akarták a Szovjetunió felé a nyugati szövetségesek elszántságát is a második front későbbi megnyitására.
A célokból gyakorlatilag semmit nem sikerült megvalósítani. A támadók tűztámogatása a tengerről teljesen elégtelen volt, a partraszálló csapatok azonnal elakadtak. A német tüzérség 33 partraszállító hajót és egy brit rombolót megsemmisített. Tíz órán belül az utolsó támadó is elesett vagy fogságba került. A harckészség demonstrálása helyett a véres vereség azt mutatta meg, hogy a szövetségesek még sokáig nem lesznek képesek az invázióra.
A Brit Királyi Légierőnek nem sikerült nyílt csatára kényszeríteni a Luftwaffét, de így is 106 gépet vesztett a németek 48 gépével szemben.
Kisebb felderítési sikereket sikerült elérni, különösen az elektronikus hírszerzés terén, a német rádiólokátorokat illetően. Az a későbbi hadtörténészi elmélet, ami szerint az egész művelet célja egy Enigma gép megszerzése lett volna, nem állja meg a helyét.
A támadás kudarcának tanulságai segítették a későbbi nagy partraszállási hadműveletek sikeres végrehajtását.