Föld
a Naprendszer harmadik bolygója / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Föld (görögül: Γαῖα – Gaia, latinul: Terra vagy Tellus) a Naptól számított harmadik bolygó a Naprendszerben, ahol a legnagyobb átmérőjű, tömegű és sűrűségű Föld-típusú bolygó.[10]
A „Föld” lehetséges további jelentéseiről lásd: Föld (egyértelműsítő lap). |
Föld | |
A Kék üveggolyó című kép a Földről, ahogyan az Apollo–17-ről látták | |
Névadó |
|
Pályaadatok | |
Epocha | J2000.0 |
Aphélium távolsága | 152 097 701 km (1,0167103335 CsE) |
Perihélium távolsága | 147 098 074 km (0,9832898912 CsE) |
Fél nagytengely | 149 597 887,5 km (1,0000001124 CsE) |
Fél kistengely | 149 576 999,82600001 km (0,9998604869 CsE) |
Pálya kerülete | 924 375 700 km (6,1790699007 CsE) |
Pálya excentricitása | 0,016710219 |
Orbitális periódus | 365,256363004 nap |
Sziderikus keringési idő | 365,256366 nap (1,0000175 év) |
Min. pályamenti sebesség | 29,291 km/s (105 448 km/h) |
Átl. pályamenti sebesség | 29,783 km/s (107 218 km/h) |
Max. pályamenti sebesség | 30,287 km/s (109 033 km/h) |
Közepes anomália | 358,617° |
Inklináció | 1°34'43,3"[1] |
Felszálló csomó hossza | 348,73936° |
Perihélium szöge | 114,20783° |
Központi égitest | Nap |
Holdak | 1 (a Hold) |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 12 742 km |
Átlagos sugár | 6372,797 km[2] |
Egyenlítői sugár | 6378,137 km[3] |
Poláris sugár | 6356,752 km[4] |
Aspektus arány | 0,9966471 |
Lapultság | 0,0033528[3] |
Egyenlítői kerület | 40 075,02 km |
Délkör kerülete | 40 007,86 km |
Átlagos kerület | 40 041,47 km |
Felszín területe | 510 072 000 km2[5][6] |
Szárazföld területe | 148 939 100 km2 (29,2%) |
Víz területe | 361 126 400 km2 (70,8%) |
Térfogat | 1 083 207 300 000 km3 |
Tömeg | 5 973 600 000 000 001 000 000 000 kg[7] |
Átlagos sűrűség | 5515,3 kg/m3 |
Felszíni gravitáció | 9,8 m/s2 |
Szökési sebesség | 11,186 km/s (39 600 km/h) |
Sziderikus forgásidő | 0,99726968 nap[8] (23 h 56 m 4,1 s) |
Forgási periódus | 24 h |
Forgási sebesség | 465,11 m/s (1674,396 km/h) (az Egyenlítőn) |
Tengelyferdeség | 23,439281° |
Az égitest északi égi pólusának rektaszcenziója | 0° (0 h 0 min 0 s) |
Az égitest északi égi pólusának deklinációja | +90° |
Albedó | 0,367 |
Felszíni hőmérséklet | |
Min. | 185 kelvin -89,2[9] Celsius |
Átl. | 287 kelvin 14 Celsius |
Max. | 331 kelvin 57,7 Celsius |
Atmoszféra | |
Felszíni nyomás | 101,325 kPa (tengerszintnél) |
Összetevők | 78,08% nitrogén 20,94% oxigén 0,93% argon 0,038% szén-dioxid nyomokban vízpára (a klímával változik)[7] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Föld témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Több millió faj,[11] köztük az ember élőhelye is. A Föld a világegyetem egyetlen olyan bolygója, amelyről tudjuk, hogy életet hordoz. Jelenlegi ismereteink szerint 4,44[12]–4,54 milliárd éve alakult ki,[13][14][15][16] és a felszínén mintegy egy milliárd év múlva az élet is megjelent. Azóta a bioszféra jelentősen megváltoztatta az atmoszférát, és más, biotikus összetevőit. Ezzel lehetőség nyílt az aerob organizmusok osztódásos szaporodására, és létrejött az ózonréteg, amely megszűri a Nap felől érkező ultraibolya sugárzást. A Föld felszínét a Föld mágneses mezője védi a nagyenergiájú kozmikus sugárzástól.[17] A Naprendszer külső körülményei a várakozások szerint még mintegy 1,5 milliárd évig támogatják az élet jelenlétét, de ezután a mind fényesebbé váló Nap el fogja tüntetni a bioszférát.[18]
A földkéreg több különálló részre, tektonikai lemezekre töredezett, és ezek az elmúlt évmilliók során, és jelenleg is folyamatosan mozognak egymáshoz képest. A felszín nagyjából 71 százalékát sós vizű óceánok, a fennmaradó területet kontinensek és szigetek foglalják el. Nem tudunk más olyan bolygóról, aminek felszínén folyékony víz található, márpedig az a földi élet elengedhetetlen feltétele. A Marson valaha volt víz, de ma már csak legfeljebb nyomokban, jéggé fagyva fordulhat elő.[megj 1][megj 2] A Föld belseje aktív maradt. Részei a Goldschmidt-modell szerint:
- a viszonylag szilárd földköpeny,
- a folyékony, a mágneses térért felelős külső mag és
- a szilárd, vas- (nikkel-)szulfidosnak tekintett belső mag.
A Föld (elvileg) minden testtel gravitációs kapcsolatban áll a világűrben. Ezek közül gyakorlatilag legjelentősebb a Nap és a Hold gravitációs hatása. Amíg a Föld megkerüli a Napot, addig nagyjából 366,26-szor megfordul saját tengelye körül. Ez az időszak egy sziderikus év, ami nagyjából 365,26 sziderikus napig tart. A Föld tengelyének ferdesége a keringési síkra bocsátott merőlegeshez képest 23,4°.[19] Ennek következményei az évszakok. A Föld egyetlen természetes holdja, a feltételezett 4,53 milliárd éve létrejött Hold vonzása alakította ki az árapályt, amely egyensúlyban tartja a tengelyferdeséget és valamelyest lassítja a bolygó forgását. Az óceánok kialakulásában egyes elméletek[20] szerint a bolygó történetének korai szakaszában nagy szerepet játszott egy üstököseső. Később a felszínt kisrészt kisbolygók becsapódásai alakították még, azonban ezek szerepe elhanyagolható a tektonika és a lepusztulás mellett.
A bolygó egész felszínét belakó emberiség az ásványkincseket és az élőlényeket is hasznosítja. A nagyjából 200 szuverén állam kapcsolatainak fő formái a diplomácia, az utazás, a kereskedelem és a hadi tevékenységek. Az emberek sokféleképpen képzelték el a Föld jellegét és kialakulását az isteni megszemélyesítéstől a lapos Föld elméletén át napjaink integrált, tudományos világképéig. Ember először 1961-ben hagyta el bolygónkat, amikor Jurij Gagarin fölrepült a világűrbe.