Fokföldi nyomtávolság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Fokföldi nyomtávolság egy vasúti nyomtávolság, amelynél a két sínszál közötti távolság 1067 mm (három láb, hat hüvelyk), amelyet elsőként 1795-ben építettek Angliában még lóvontatású kocsik számára.
Ez a nyomtávolság elsősorban Anglia gyarmatain terjedt el, mivel a keskenyebb nyomtávolságú vasútvonalak építése olcsóbb volt a normál nyomtávolságúnál. Később ezt a rendszert adaptálta Japán és Tajvan is (ám a 20. században épült új nagysebességű vasúti pályák már a jobban elterjedt 1435 mm-es nyomtávolságúak). A világon összesen 112 000 km ilyen nyomtávolságú vasút épült.
Elsősorban nagyvasúti pályák épültek ezzel a szélességgel, de találhatunk villamospályákat is 1067 mm-es nyomtávolsággal (San Franciscó-i kábelvasút).
Azokban az afrikai országokban, ahol Kína épít vagy felújít vasútvonalakat, a fokföldi nyomtávolság rendszerint normál nyomtávolsággá épül át. Szerepe ezért csökken világszerte a normál nyomtávolság előnyére.