Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő
Mária Terézia császárné nyolcadik leánya, Ausztria főhercegnője, Nápoly és Szicília királynéja / From Wikipedia, the free encyclopedia
Mária Karolina (Lujza Jozefa Johanna Antónia; Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1752. augusztus 13. – Bécs, Ausztria, 1814. szeptember 8.),[1] Nápoly és Szicília királynéja volt 1768-as házasságkötésével IV. Ferdinánd nápolyi király (III. Ferdinándként szicíliai király) feleségeként. Az országok de facto uralkodója volt férje helyett: reformjaival a spanyol befolyást felszámolta, megerősítette a haditengerészetet Sir John Acton vezényletével, valamint visszavonta a szabadkőművesség tilalmát is. A felvilágosult abszolutizmus híveként kormányzott a francia forradalom kitöréséig, amikortól – tartva a forradalmi eszmék átterjedésétől – autokráciává tette a Nápolyi és Szicíliai Királyságokat.
Ez a szócikk Mária Karolina nápolyi és szicíliai királynéról szól. Hasonló címmel lásd még: Mária Karolina (egyértelműsítő lap). |
Mária Karolina | |
Mária Karolina házassága évében 1768-ban, Anton Raphael Mengs portréján (Prado) | |
Uralkodóház | Habsburg–Lotaringiai |
Született | 1752. augusztus 13. Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom |
Elhunyt | 1814. szeptember 8. (62 évesen) Bécs, Ausztria |
Nyughelye | Császári kripta |
Édesapja | I. Ferenc német-római császár |
Édesanyja | Ausztriai Mária Terézia |
Házastársa | IV. Ferdinánd nápolyi király |
Gyermekei | Mária Terézia német-római császárné Lujza Mária, Toszkána nagyhercegnéje I. Ferenc nápoly–szicíliai király Mária Krisztina szárd–piemonti királyné Mária Amália francia királyné Mária Antónia, Asztúria hercegnéje Lipót, Salerno hercege |
Vallása | római katolikus |
Mária Karolina aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Karolina témájú médiaállományokat. |
Osztrák főhercegnőként született mint Mária Terézia uralkodónő és I. Ferenc német-római császár tizenharmadik gyermeke. Házasságára a spanyol–osztrák szövetség részeként került sor tizenötesztendős korában 1768-ban. Első fiának, Calabria hercegének születését követően került be a titkos tanácsba 1775-ben. Ezt egészen a napóleoni háborúkig, 1812-ig vezette, amikor is szicíliai tartózkodásuk alatt Lord William Bentinck száműzte őt, így visszatért hazájába, Ausztriába.
Mária Karolina Nápolyt a művészetek és tudományok egyik fellegvárává avanzsálta, mecénása volt Jakob Philipp Hackert és Angelika Kauffmann festőknek, valamint Gaetano Filangieri, Domenico Cirillo és Giuseppe Maria Galanti akadémikusoknak egyaránt. Huszonegy évig tartó házassága alatt összesen tizennyolc gyermeket szült, akiket édesanyjához, a császárnéhoz hasonlóan ő is politikailag előnyős házasságok megkötésére kötelezett. Gyermekei között van a későbbi Mária Terézia Karolina, az utolsó német-római császárné, valamint Mária Amália királyné, I. Lajos Fülöp francia király felesége is.
Mária Karolina volt Marie Antoinette legkedvesebb testvére, egyben Mária Terézia legtovább életben maradt gyermeke. Ő volt Nápoly és Szicília utolsó királynéja is, mivel a bécsi kongresszust követően – amin ő maga is felszólalt volna, ám betegsége okán végül idő előtt elhunyt 1814-ben – kikiáltották Két Szicília Királyságát. Nelson admirális szerint ő volt Mária Terézia egyetlen igazi leánya, aki anyjától örökölt politikai tehetségét sikeresen tudta kamatoztatni, míg Napóleon szerint Mária Karolina volt „Európa legveszélyesebb asszonya”.[2]