I. Ferdinánd bolgár cár
(1860–1929) bolgár politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető Bulgária uralkodója / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Ferdinánd (bolgárul: Фердинанд I Сакскобургготски, németül: Ferdinand I. von Sachsen-Coburg und Gotha; Bécs, 1861. február 26. – Coburg, 1948. szeptember 10.) Bulgária fejedelme, majd királya (cárja). II. Simeon bolgár cár nagyapja és II. Ferdinánd portugál király unokaöccse, Koháry Antónia hercegnő unokája. Ragadványneve „a Balkán rókája”.
Ez a szócikk a bolgár cárról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Ferdinánd (egyértelműsítő lap). |
I. Ferdinánd | |
Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd | |
Ragadványneve | a Balkán rókája |
Bulgária fejedelme | |
Uralkodási ideje | |
1887. július 7. – 1908. október 5. | |
Koronázása | nem koronázták meg |
Elődje | I. Sándor |
Utódja | önmaga mint cár |
Bulgária cárja | |
Uralkodási ideje | |
1908. október 5. – 1918. október 3. | |
Koronázása | nem koronázták meg |
Elődje | önmaga mint fejedelem |
Utódja | III. Borisz |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Wettin-ház (Szász-Coburg-Gothai-ág) |
Született | 1861. február 26. Bécs |
Elhunyt | 1948. szeptember 10. (87 évesen) Coburg, (Nyugat-)Németország |
Nyughelye | Vrana Palace |
Édesapja | Ágost szász-coburg-gothai herceg (1818–1881) |
Édesanyja | Orléans-i Klementina francia királyi hercegnő (1817–1907) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | 1. Bourbon–parmai Mária Lujza (1870–1899) |
Házastársa | 2. Eleonóra reussi és köstritzi hercegnő (1860–1917) |
Gyermekei | 1. feleségétől: 1. Borisz (1894–1943) 2. Cirill (1895–1945) 3. Eudoxia (1898–1985) 4. Nadezsda (1899–1958) |
I. Ferdinánd aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferdinánd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Wettin-dinasztia Szász–Coburg–Gothai ágából származott, és a Szász-Coburg-Gotha-ház bolgár ágának megalapítója.[1] A római katolikus vallást követte a születésétől 1896-ig, a bolgár trónra kerülésekor az ország hagyományainak megfelelően áttért az ortodox vallásra, és gyermekeit is az ortodox egyházi szertartás szerint kereszteltette meg.
1887-ben, a növekvő orosz benyomásra válaszul választották meg az ekkor még csak részben független Bulgária fejedelmévé. Uralkodásának első éveit az eleinte általa is támogatott Sztefan Sztambolov miniszterelnök neve fémjelezte, aki a nyugati országok felé igyekezett orientálódni Oroszország helyett, megerősítette az ország gazdaságát, de bukását és meggyilkolását követően a cár igyekezett helyreállítani a jó viszonyt az orosz cárral. Miután Bulgária 1908. szeptember 22-én hivatalosan is kikiáltotta függetlenségét, Ferdinánd felvette a 10. századtól a középkori bolgár uralkodók által is használt cári címet.
Az 1912-ben létrejött, törökellenes Balkán-szövetség tagjaként az első Balkán-háború során Bulgária jelentős területi nyereségeket ért el, de a Makedónia egészéért vívott második Balkán-háború során az ország súlyos vereséget szenvedett.
Az első világháború során Bulgária a Központi hatalmakhoz csatlakozott. A háború elvesztését követően Ferdinánd cár lemondásra kényszerült. A száműzetésbe vonuló volt cár a németországi Coburgban halt meg 1948. szeptember 10-én. (Meg kellett érnie, hogy nemcsak ő maga vesztette el a bolgár trónt, de dinasztiaalapítási kísérlete sem sikerült. Unokáját: II. Simeont lemondatták és száműzték Bulgáriából a kommunisták.)[2]