II. Szaniszló Ágost lengyel király
a Lengyel–Litván Nemzetközösség utolsó uralkodója / From Wikipedia, the free encyclopedia
Stanisław August Poniatowski (született Stanisław Antoni Poniatowski; Wołczyn, Lengyelország, 1732. január 17. – Szentpétervár, Oroszország, 1798. február 12.), Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme II. Szaniszló Ágost (lengyelül: Stanisław II August) néven 1764-es megválasztásától 1795-ös lemondásáig. Ő volt a Lengyel–Litván Nemzetközösség utolsó uralkodója.
Stanisław August Poniatowski | |
Lengyelország királya | |
II. Szaniszló Ágost | |
Uralkodási ideje | |
1764. szeptember 7. – 1795. november 25. | |
Koronázása | Szent János-főszékesegyház 1764. november 25. |
Elődje | III. Ágost |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Poniatowski |
Született | 1732. január 17. Wołczyn |
Elhunyt | 1798. február 12. (66 évesen) Szentpétervár |
Nyughelye | Szent János-főszékesegyház |
Édesapja | Stanisław Poniatowski |
Édesanyja | Konstancja Czartoryska |
Vallás | római katolikus |
Stanisław August Poniatowski aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław August Poniatowski témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Huszonkét éves korában, 1755-ben Szentpétervárra érkezett, ahol diplomataként szolgált, valamint közeli, szeretői viszonyba került Nagy Katalin cárnővel. Oroszország és Poroszország támogatásával, valamint az orosz csapatok lengyel földön való felsorakoztatásával, 1764 szeptemberében a megfélemlített választásra jogosult gyűlés megszavazta lengyel–litván uralkodónak. A várakozások ellenére Poniatowski megpróbálta megreformálni az ekkora már hanyatlásnak indult Nemzetközösséget, ám a porosz–osztrák–orosz szomszédok mind érdekeltek voltak az ország gyengén tartásában. Emellett belülről a konzervatív nemesi érdekek álltak vele szemben, akik a reformokra az évszázadokkal korábban biztosított kiváltságjogaik felszámolásaként tekintettek.
Uralkodásának korai szakaszában meghatározó esemény volt az orosz befolyás ellen létrejött bari konföderáció háborúja (1768–1772), ami Lengyelország első felosztásához (1772) vezetett. Regnálásának későbbi szakaszán zajlott a négyéves szejm (1788–1792), ami az 1791. május 3-i alkotmány kiadását eredményezte. Az abban foglalt reformokat az 1792-es targowicai konföderáció és a lengyel–orosz háború döntötte meg. Ez közvetlenül vezetett az ország második felosztásához (1793), amit már csak a Kościuszko-felkelés (1794), és Lengyelország végső, harmadik felosztása (1795) követett, ami a Lengyel–Litván Nemzetközösség megszűnését jelentette. Megfosztva minden hatalmától, Poniatowski 1795 novemberében lemondott a trónról, és élete utolsó éveit orosz fogságban töltötte. Szentpétervárott hunyt el, 1798-ban, hatvanhat éves korában.