A Marco Polo hídi incidens (japánul: Rokókjó jiken (盧溝橋事件; Hepburn: Rokōkyō Jiken?); kínaiul: 盧溝橋事變, pinjin: Lúgōuqiáo shìbiàn, magyaros átírás: Lukoucsiao sipien) egy összecsapás volt a Japán Császári Hadsereg és a kínai Nemzeti Forradalmi Hadsereg között, amelyet a történészek a második kínai–japán háború kezdeteként szoktak megjelölni. A japánok a Bokszer Jegyzőkönyvre hivatkozva állomásoztattak katonákat a Peking és Tiencsin (Tianjin) között sávban, amelybe a Marco Polo híd is beletartozott. 1937. július 7-én éjszaka a japán katonák gyakorlatoztak a területen, erről azonban nem értesítették a kínai hadvezetést, így az egyik kínai helyőrség katonái tüzet nyitottak a közeledő japánok láttán.
A rövid tűzharcban eltűnt egy japán katona, akinek a parancsnoka a közeli Vanping (Wanping) városában akarta őt kerestetni másnap. Habár a kínai parancsnok kezdetben nem engedélyezte számukra a belépést, később két japán tiszt mégis beléphetett a városba. A japánok 8-án hajnalban ennek ellenére támadást indítottak a híd ellen, tüzérséget és géppuskákat is bevetve, a hidat azonban nem sikerült bevenniük. A később a Kvantung-hadseregtől és a koreai hadseregtől idevezényelt erősítéssel a japánok elfoglalták Pekinget és Tiencsin (Tianjin)t, és kezdetét vette a kínai–japán háború.