Orosz–török háború (1768–74)
1768–1774 között zajlott háború / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 1768-1774 közötti orosz-török háború döntő fontosságú volt az Orosz és Oszmán Birodalmak konfliktusainak hosszú sorában. Orosz részről a háború célja az volt, hogy kijusson a Fekete-tengerhez, Törökország pedig ki akarta bővíteni a Fekete-tenger mentén és a Kaukázusban fekvő birtokait és elfoglalni Asztrahanyt.[3]
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A háborút bonyolult nemzetközi diplomáciai játszma előzte meg, melynek hátterét az orosz-francia szembenállás és Lengyelország belpolitikai válsága adta meg. III. Musztafa szultán a franciák bátorításával hadat üzent az Orosz Birodalomnak; indoka a cár hadseregének lengyelországi jelenléte és a török határ megsértései voltak. A konfliktusban a török oldalon harcoltak vazallusai, a krími tatárok. Őket támogatta még az oroszellenes lengyel felkelők. Az orosz reguláris hadsereg mellett harcoltak a doni, tyereki, zaporozsjei és ukrajnai összeírt kozákok. A háború során az orosz flotta támogatásával 1770-ben fellázadtak a peloponnészoszi görögök, 1771-ben pedig Egyiptom és Szíria.
A háború során mindvégig orosz katonai fölény mutatkozott, Pjotr Rumjancev és Alekszandr Szuvorov több csatában is legyőzte az oszmán erőket, míg a cári flotta a çeşmei csatában futamította meg a szultán hajóit. A háború orosz győzelemmel zárult, a kücsük-kajnardzsi béke értelmében megkapták Dél-Ukrajna egy részét és az Észak-Kaukázust, az addig török vazallus Krími Tatár Kánság pedig orosz védnökség alatt formálisan függetlenné vált.