Püthagoreus világkép
Az ókori püthagoreusok csillagászati rendszere / From Wikipedia, the free encyclopedia
A püthagoreusok csillagászati rendszerét Krotóni Philolaosz alkotta meg.[1] Nincs utalás arra, hogy korábban a püthagoreusoknak létezett volna ilyen átfogó asztronómiai rendszere, világképe. Elképzelései könyvének néhány fennmaradt rövid töredékéből és más, későbbi ógörög filozófusok leírásából maradtak fenn. A neki tulajdonított töredékek körülbelül feléről azonban bebizonyosodott, hogy más későbbi forrásokból származnak.
Bár Philolaosz világrendszere csaknem teljes egészében téves, számos helyes feltételezése beépült a későbbi ókori filozófusok közgondolkodásába, sőt Kopernikusz is hivatkozik ezekre. És mint az egyik első nem mitologikus hanem fizikai világkép megalkotójára és elméletére, elmélete hiányosságaira az utókor is elnézőbben tekint teljes joggal. Különösen mivel kisebb módosításokkal a rendszer a kor észlelési lehetőségeit figyelembe véve jól írja le az égen látható mozgásokat.
Rendszerének középpontjában foglal helyet a Központi Tűz (ógörögül: πῦρ μέσον). Körülötte kering nyolc gömb alakú égitest, bolygó, köztük az általa bolygónak tekintett Föld, Hold és Nap is. Azt, hogy a Föld is gömb alakú, konkrétan nem említi, de ez ebben az időben már általánosan elfogadott volt.
A Központi Tűz körül a legbelsőbb kőrpályán a szintén hipotetikus Ellenföld (ógörögül: Ἀντίχθων, azaz Antikhthón) kering. A Föld a másodikon.
A Központi Tűz létezését Philolaosz szerint az indokolja, hogy a tűz a legbecsesebb az elemek közül, a központ pedig a legkitüntetettebb hely. A Földről – legalábbis az eurázsiai féltekéről – azért nem látszik sohasem az Ellenföld sem a Központi Tűz, mert a Föld a Holdhoz hasonlóan – mai szóhasználattal – un. kötött pályán kering, azaz keringési ideje megegyezik a körülfordulási idejével, ami a Föld esetén a modellben is egy nap. Az Ellenföld ezen kívül mindig a Központi Tűz mögött van.[2] A görögök által Lakott Földnek nevezett Európa, Ázsia és Afrika ugyanis így mindig ellentétes irányban helyezkedik el. Vagyis mai megfogalmazással ahhoz hasonló módon nem látszik a Központi Tűz, ahogyan a Hold túlsó oldaláról sem látható sohasem a Föld.
A Nap fényét a Központi Tűztől kapja, gyűjti össze és sugározza szét felerősítve. Emögött a jelenség mögött feltehetően még nem ismert fizikai, optikai jelenséget sejthettek.
Sztobaiosz szerint:
- „Philolaosz azt állítja, hogy középen tűz van [...], és szintúgy a legmagasabb ponton tűz veszi körül a mindenséget. Természeténél fogva a középső tűz az első, és körülötte tíz isteni test kering – az égbolt, a bolygók, a Nap, majd a Hold, majd a Föld, majd az Ellenföld, és mindezek szívében a központban helyezkedik el a tűz. Mindennek körben a legmagasabb részét, ahol az elemek tisztaságukban megtalálhatók, Olümposznak nevezi. Az Olümposz alatti régiókat, ahol az öt bolygó a Nappal és a Holddal van hívja a világnak. Az alattuk lévő részt, a Hold alatt és a Föld körül, amelyben keletkezés és változás tapasztalható, nevezi égnek.”[3][4]
A rendszer objektumainak teljes sorrendje: Központi Tűz, Ellenföld, Föld, Hold, Nap, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz. Mindezt a csillagok gömbje zárja magába. A csillagok valójában lukak ezen a gömbön, amelyeken keresztül az égi tűz fénye látszik. Észak felől letekintve a bolygók a valóságnak megfelelően az óramutató járásával ellentétes irányban keringenek.
Az Ellenföld és Föld keringési ideje tehát 1 nap, a Holdé 27 nap, a Napé 1 év. A többi bolygó keringési ideje valószínűleg a valódi keringési idejükhöz közeli érték lehetett, amit az égbolt ugyanannak a pontjára érkezésükből állapíthattak meg, de erre nincs adat. A csillagok gömbje áll. Az hogy forog, feltehetően fogalmazási pontatlanság eredménye. A jóval későbbi ptolemaioszi rendszerben nagyon lassan forog: 36000 év alatt tesz meg egy teljes fordulatot.[5]
A csillagok gömbjén túl helyezkedik el az Olümposz. Erről az égi Olümposzról csak annyit tudunk meg, hogy ott az elemek teljes tisztaságukban vannak jelent. A Központi Tűz istennője Hesztia (Vesta), néha viszont Zeusz trónusának nevezik. A tűz a püthagoreusok elképzelése szerint a kezdeti őselem, de nem világos, hogy a Központi Tűz és az Égi Tűz a világ keletkezésének maradványa-e.
Philolaosz összekapcsolta a püthagoreus zeneelméletet és a csillagászatot azzal, hogy rendszerében a bolygók a pályájuk sugarától függő hangot adnak (a szférák zenéje), amit csupán azért nem érzékelünk, mert ugyanúgy hozzászokott a fülünk, mint a kovács a kalapács keltette zajhoz.[6]
Egyes későbbi illetve mai kommentátorok szerint a rendszerrel a fogyatkozásokat próbálták magyarázni, de éppen a geometriában annyira járatos püthagoreusoknak kellett tudnia, hogy ez tarthatatlan.[7]
Arisztotelész két okot említett, amiért Philolaosz az Ellenföldet felvette rendszerébe. Egyrészt hogy megmagyarázzák, miért látható néha holdfogyatkozás akkor is, mikor a Hold és a Nap is a horizont felett van, mivel nem tudták, hogy ezt a légkör fénytörése okozza.[8][9] Másrészt így az égitestek száma tíz, amit a pitagoreusok tökéletes számnak tartottak.[8][10][11]
Johannes Kepler úgy vélte, hogy Philolaosz Központi Tüze valójában a Nap volt, de a püthagoreusok úgy érezték, el kell rejteniük ezt a tanítást a beavatatlanok elől.[12]