Rocketdyne F–1
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Rocketdyne F–1 hajtómű egy gázgenerátoros rakétahajtómű volt, amelyet az Egyesült Államokban fejlesztettek a NASA Saturn V holdrakétája számára az 1950-es évek végén. A hajtóművet a North American repülőgépgyár által alapított hajtóműgyártó a Rocketdyne kapta a fejlesztés feladatát, amely a H–1 hajtómű mellett a NASA számára fejlesztendő Saturn rakétacsalád fő hajtómű típusa lett, és mint ilyen az amerikai Holdra szállás egyik kulcsfejlesztéseként jelent meg.
F-1 | |
F-1 rakétahajtómű specifikációi | |
Általános adatok | |
Származási ország | Amerikai Egyesült Államok |
Gyártó | Rocketdyne |
Tervező | Wernher von Braun |
Első repülés | 1967. november 9. |
Utolsó repülés | 1973. május 14. |
Rendeltetés | űrrepülés |
Típus | folyékony hajtóanyagú |
Hajtóanyag | RP–1 kerozin |
Oxidálóanyag | LOX |
Kapacitás | 768 438 liter |
Műszaki adatok | |
Hossz | 5,6 méter m |
Átmérő | 3,7 méter m |
Tolóerő (tengerszint) | 6770 kN kN |
Tolóerő (vákuum) | 7770 kN kN |
Hajtóanyagra számított tolóerő (tengerszint) | 2,58 km/s |
Hajtóanyagra számított tolóerő (vákuum) | 2,98 km/s |
Kamranyomás | 7 MPa |
Teljesítmény–tömegarány | 94,1 |
Ciklus | gázgenerátor |
Felhasználás | |
Felhasználás | Saturn V |
A hajtóművet kizárólag a Saturn V rakétában, annak is az első, S–IC jelű fokozatában használták, szám szerint ötöt egy-egy fokozatban – a vadonatúj rakétaépítési elvet, a cluster (csokorba kötött) hajtóművek elvét alkalmazva. 7000 kN-t meghaladó tolóerejével (és az öt hajtómű, 35 000 kN-t meghaladó össz tolóerejével) máig kivételes teljesítményű eszköznek számít