Svéd irodalom
From Wikipedia, the free encyclopedia
A svéd irodalom fogalma magában foglalja a svéd nyelven íródott, illetve a Svédországból származó írók műveit.
A Svédországból származó legrégebbi irodalmi szövegemlék a röki rúnakő, melyet a viking korban, 800 körül véstek. Az országban 1100 körül jelent meg a kereszténység, miáltal a terület formálisan is átlépett a középkorba. Ebben az időben leginkább a szerzetesek tudtak írni, akik azonban a latin nyelvet használták. Emiatt ebből az időszakból csak kevés ósvéd nyelvemlék maradt fenn. A svéd irodalom igazán csak a 16. században, a nyelv szabályozása után indult fejlődésnek. Ez a szabályozás az 1541-ben megjelent bibliafordításhoz, a Gustav Vasa Bibliához köthető.
A 17. században, az oktatási rendszer fejlődése és a szekularizáció adta szabadság révén több neves író is hozzájárult a svéd nyelv fejlődéséhez. Georg Stiernhielm volt az első svéd nyelvű költő; Johan Henric Kellgren írt először svéd nyelvű prózai művet; Carl Michael Bellman volt az első svéd nyelvű dalszerző; August Strindberg volt az első svéd író és drámaíró, aki világhírnévre tett szert. A 20. század első felében olyan híres írók alkottak, mint a Nobel-díjas Selma Lagerlöf és Pär Fabian Lagerkvist. Vilhelm Moberg 1949 és 1959 között írta meg A kivándorlók (Utvandrarna) című négyrészes regényét, melyet a legjobb svéd irodalmi alkotások között tartanak számon.
Az utóbbi évtizedekben több svéd író is nemzetközi hírnévre tett szert. Közéjük tartozik a detektívregényeket író Henning Mankell és a kémtörténeteket író Jan Guillou. Az egyik legismertebb svéd író Astrid Lindgren, akinek gyerekkönyveit több mint száz országban adták ki. Történeteinek legismertebb figurái Harisnyás Pippi és Juharfalvi Emil.