U–99
német tengeralattjáró / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az U–99 az egyik legsikeresebb második világháborús német tengeralattjáró volt, amely alig egyéves pályafutása alatt elsüllyesztett 38 hajót, köztük három hadihajót, ötöt megrongált, egyet pedig legénysége elfoglalt. A búvárhajónak egyetlen parancsnoka volt, Otto Kretschmer korvettkapitány, aki mindenki másnál több szövetséges hajót küldött a tenger fenekére. Eredménye bruttó regisztertonnában kifejezve: 284 ezer 759. A tengeralattjáró 127 napot töltött a tengeren szövetséges hajókra vadászva. A 17 legnagyobb szövetséges kereskedelmi hajóból, amelyet német tengeralattjárók a második világháború alatt elsüllyesztettek, hármat az U–99 küldött hullámsírba. A búvárhajó emblémája egy aranypatkó volt.[1]
Gyors adatok
U–99 | |
Hajótípus | Tengeralattjáró |
Üzemeltető | Kriegsmarine |
Hajóosztály | VIIB típus |
Pályafutása | |
Építő | F. Krupp Germaniawerft AG, Kiel |
Megrendelés | 1937. december 15. |
Építés kezdete | 1939. március 31. |
Vízre bocsátás | 1940. március 12. |
Szolgálatba állítás | 1940. április 18. |
Szolgálat vége | 1941. március 17.[1] |
Honi kikötő | Kiel |
Sorsa | Elsüllyesztették |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 857 T |
Hossz | 66,5 m |
Szélesség | 6,2 m |
Merülés | 4,74 |
Maximális merülési mélység | 220 m |
Végzetes merülési mélység | 230–250 m |
Sebesség | 10 csomó (felszínen) 4 csomó (víz alatt) |
Hatótávolság | 16 095 km |
Fegyverzet | 14 torpedó Egy fedélzeti löveg (88 mm) |
Legénység | 44–48[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz U–99 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás