Shangri-La
Képzeletbeli hely A Kék Hold völgye című regényből / From Wikipedia, the free encyclopedia
Shangri-La (helyes ejtése: [sangrila]) James Hilton angol író képzeletében született hely, egy édeni elzárt völgy valahol a Kunlun hegység nyugati végén, amely 1933-ban Lost Horizon, magyarul A Kék Hold völgye[1] címmel kiadott regényében jelent meg először.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Shangri-La (egyértelműsítő lap). |
A név angol helyesírás szerinti változata honosodott meg Magyarországon is, mivel nem latinbetűs (tibeti, kínai) átírási formája és a név eredeti tibeti jelentése is erősen vitatott. (Magyarul ezektől a szempontoktól eltekintve a Sangrila lehetett volna.)
Hilton művében Shangri-La egy külvilágtól elzárt földi paradicsom, misztikus, harmonikus, zárt és titkos völgy. Az itt lakó emberek boldog és kiegyensúlyozott életet élnek, és szinte halhatatlanok. Évszázadok óta élnek messze a világ többi részén lehetségesnek vélt végső emberi életkoron túl, és csak nagyon lassan öregednek. Mindez a történet szerint a kiegyensúlyozott életmódon kívül a hely valamilyen közelebbről meg nem határozott különleges adottságának is köszönhető.
A regény tovább mélyítette a Kelet egzotikumával kapcsolatos általános elképzeléseket Nyugaton.
A Kínai Népköztársaságban a regény nyomán az utóbbi időkben több területi egység önkormányzata is bejelentette igényét, hogy nevét Shangri-Lára változtathassa. Közülük a jünnani Csungdian (Zhongdian) megyei jogú város kapta meg az engedélyt 2001-ben (Ma: kínaiul Hszianggelila (Xianggelila) azaz Shangri-La (kínai: 香格里拉市, pinjin hangsúlyjelekkel: Xiānggélǐlā).
A témával kapcsolatosan általában ritkábban említik, hogy a tibeti kolostor motívum és himalájai idill ekkorra, az 1930-as évekre Helena Blavatsky és más teozófusok munkái nyomán már megmozgatta a nyugati írók és olvasók fantáziáját.