Jacques Chirac
francia politikus, Franciaország elnöke / From Wikipedia, the free encyclopedia
Jacques René Chirac (Párizs, 1932. november 29. – Párizs, 2019. szeptember 26.)[3] francia politikus, Franciaország elnöke. 1995-ben választották meg először, majd 2002-ben másodszor erre a posztra. Hivatalát 2007. május 16-án tette le.[4] Mint elnök, egyben Andorra társhercege, valamint a Francia Becsületrend nagymestere is volt.
Jacques Chirac | |
Franciaország 22. köztársasági elnöke, Andorra társhercege | |
Hivatali idő 1995. május 17. – 2007. május 16. | |
Előd | François Mitterrand |
Utód | Nicolas Sarkozy |
Franciaország 6. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1974. május 27. – 1976. augusztus 25. | |
Előd | Pierre Messmer |
Utód | Raymond Barre |
Franciaország 10. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1986. március 20. – 1988. május 10. | |
Előd | Laurent Fabius |
Utód | Michel Rocard |
belügyminiszter | |
Hivatali idő 1974. február 27. – 1974. május 27. | |
Párizs polgármestere | |
Hivatali idő 1977. március 20. – 1995. május 16. | |
Katonai pályafutása | |
Csatái | algériai háború |
Született | 1932. november 29. Párizs |
Elhunyt | 2019. szeptember 26. (86 évesen) Párizs 6. kerülete[1][2] |
Sírhely | Montparnasse-i temető |
Párt | RPR (1976–2002) UMP (2002–) |
Szülei | Marie-Louise Valette Abel François Marie Chirac |
Házastársa | Bernadette Chodron de Courcel |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Halál oka | veseelégtelenség |
Vallás | katolicizmus |
Díjak |
|
Jacques Chirac aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Chirac témájú médiaállományokat. |
Chirac 1932-ben Párizsban született. Miután tanulmányait az Institut d’études politiques de Paris-n, majd az École nationale d’administrationon elvégezte, karrierjét köztisztviselőként kezdte, majd hamarosan a politikusi pályát választotta. Azóta sok posztra megválasztották, így volt ő már mezőgazdasági miniszter, miniszterelnök, Párizs polgármestere és az ország köztársasági elnöke is.
Kiállt az alacsonyabb adókulcsok, az árszabályozás visszaállítása, a terrorizmus és a bűnözés visszaszorítása, és a privatizáció mellett. Szintén gyakran felemelte a szavát egy szociálisan érzékenyebb gazdaságirányítás érdekében. Az 1995-ös választásokat azzal nyerte meg, hogy megígérte a szociális szakadék csökkentését. Gazdasági politikájában egyaránt megfigyelhető a liberális és a megszorító politika is.