Maschinenpistole 40
német géppisztoly, 2. vh / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyt 1940-ben rendszeresítették, és számos főrésze hasonlított az MP 38-ra. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Először a Fallschirmjägerek (ejtőernyősök) használták, sikerrel.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Maschinenpistole 40 | |
Típus | Géppisztoly |
Ország | Harmadik Birodalom |
Tervező | Heinrich Vollmer[1] |
Gyártási darabszám | kb. 1 millió |
Alkalmazás | |
Használó ország | Lásd Alkalmazók |
Háborús alkalmazás | második világháború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 9 mm |
Lőszer | 9×19 mm Parabellum |
Tárkapacitás | 32 db-os szekrénytár |
Működési elv | Szabad hátrasiklású tömegzár |
Tömeg | 3,97 kg (tár nélkül) 4,61 (töltött tárral) kg |
Fegyver hossza | 629 mm (behajtott válltámasszal) 832 mm (kihajtott válltámasszal) mm |
Csőhossz | 248 mm |
Elméleti tűzgyorsaság | 500 lövés/perc |
Csőtorkolati sebesség | 380 m/s |
Pontos lőtávolság | 70 - 100[2] m |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinenpistole 40 témájú médiaállományokat. |
Bár a tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják.[3] Ennek oka, hogy a fenti géppisztolyhoz a tárakat Hugo Schmeisser tervezte és az ő licence alapján gyártották, ezért mindegyiken rajta volt a Patent Schmeisser jelzés. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy magát a fegyvert Heinrich Vollmer tervezte az Erme Werkében 1938-ban.[1] A fegyver közel egymillió példányban készült, kisebb, nagyobb változtatásokkal.[4]